GONDOLATKÍSÉRLET · KOLOSZÁR ANDRÁS
Sokszor találkozom azzal a meglátással, hogy a mesterséges intelligencia limitációja a döntéshozatal.
“Sok mindent meg tud csinálni, igen, de dönteni, na azt nem tudna jól.”
01 / A DÖNTÉS
Több dolog miatt gondolkoztat el, vajon miért látják így az emberek (bár érteni vélem, mire gondolnak és miért mondják).
Először is azért, mert a legelemibb dolga azoknak a nagy nyelvi modelleknek, amikre a többség gondol a közbeszédben, hogy döntsön: mi a legvalószínűbb következő szó.
Döntést hoz:
minden.
egyes.
szónál.
Ahogy mi is.
Eldöntjük, hogy kimondjuk, leírjuk a következő szót. Elég nagy felelősség amúgy...
Másodsorban azért, mert nem tapasztaltam a jelenséget, hogy ne tudna dönteni. Azt tapasztaltam, hogy folyamatosan döntéseket hoz. Ha megkérem, hogy döntsön, dönt.
“Igen ám” - mondják a kétkedők - “, de sokszor rosszul dönt!”
Hmm… álljunk meg egy pillanatra.
Talán az emberek nem?
És még egy pillanatra. Mi az, hogy rosszul? Nem úgy, ahogy én döntöttem volna?
Honnan tudom, mi a jó döntést? Érthetem úgy azt, hogy az MI-nek “rossz” a döntése, hogy nem értem, vagy nem értek egyet vele?
Ezek igazak emberi döntésekre is. Miben más akkor az MI döntése, mint egy ember döntése?
02 / A GONDOLATKÍSÉRLET
Menjünk vissza az elejére: az MI működése mentén a döntés, amit meghoz, a legvalószínűbb döntés. Én így értelmezem. Mi alapján dönt? A rendelkezésére álló információk és a kontextus alapján. Lehet, hogy nincs is “jó”, vagy “rossz” döntés? Egyszerűen a rendelkezésre álló információink mások?
Nem az van, hogy mi is pontosan ugyanígy a legvalószínűbb jó döntést hozzuk meg a rendelkezésünkre álló információink mentén?
Hát... Ha magamba nézek azt kell mondjam,
nem.
Nem a rendelkezésemre álló információk mentén hozom meg a döntéseim jelentős részét. Nálam okosabbak azt mondják, semelyiket. Számítanak, de nem azok döntenek végül.
Azt a döntést hozom meg, amit az érzelmeim diktálnak - és sok esetben racionalizálom azt.
Szóval, ha folytatjuk a gondolatkísérletet és azt mondjuk, nem a döntéshozatal, akkor mi a mesterséges intelligencia limitációja?
Lehetnek például
az érzelmek.
How esoterical, much self-help, such wow!
"És akkor mi van?"
- merül fel egy kapitalista világban élő, tanult ember fejében a gondolat...
Úgy látom, hallom, elég sokan vagyunk abban a folyamatban, hogy azonosítsuk, mit tudunk csak mi megcsinálni, miben vagyunk értékesek, mihez kellünk a jövőben mi, ha itt van az MI.
Érzések, érzelmek.
Ebben például egyértelműen elválunk tőle. Jelen megértésem szerint ez a mienk. Persze lehet imitálni érzelmeket. Tud a ChatGPT a rendelkezésre álló információi mentén a legvalószínűbb érzelmi töltetet hordozó üzeneteket írni, vagy beszélni. De nem érez.
Márpedig imitálni az érzést és érezni, az két nagyon különböző dolog.
Kinek fontosak az érzelmeink?
A többi embernek.
03 / AMI HOZZÁNK TARTOZIK
Viccet csinálunk belőle, hogy az MI egy mondattal később képes az ellenkező dolog mellett érvelni, mint amit előtte állított. Sokan ebből a jelenségből azt vonják le, hogy a MI rosszul működik. Téved. Pedig csak annyi történt, hogy olyan információkat tudott meg az előző állítása óta, ami miatt már más a legvalószínűbb válasz. Például megismerte a véleményem.
Egy embert nem fogok így - de legalábbis nagyon kis jelentőségű témákban - meggyőzni arról, hogy más legyen a döntése. Nem azért, mert nem tudok neki elég információt adni (bár az is korlát), hanem azért, mert érzelmek fűzik a döntéséhez.
Szóval, ha az egyik elemi dolog, ami megkülönböztet bennünket a mesterséges intelligenciától, azok az érzelmeink, akkor nem lehet, hogy erre a képességünkre kéne erősíteni?
TESSÉK?!
Érzelmekre?
Munkában?!
Ez meg milyen érték? Ezért ki ad pénzt? Ezzel legyek az MI-nél értékesebb erőforrás?!
Lehet. Talán.
Mert a munkahelyeken emberek dolgoznak. Érzésekkel. Érzelmekkel. A munkahelyek által termelt javakat emberek fogyasztják. A termékeket és szolgáltatásokat érzelmek mentén választják. A döntéseiket érzelmi alapon hozzák. A sok kimutatás számít (valamit), de a vezetői döntések is érzésekre, érzelmekre alapulnak. A részvényeket érzelmek mentén adják és veszik (sokan).
Nem gondolom, hogy ez lenne a feloldása a most alakuló MI puzzlenek. De azt gondolom, hogy egy fontos darabja.
És nem, szerintem nem a döntéshozatal amivel jobbak vagyunk az MI-nél.
Én nem bíznám a munkám megtartását vagy a jövőjét arra, hogy “én jobban tudok dönteni, mint a MI”.
04 / AMIBEN ERŐSÍTENÉK
Arra már sokkal inkább, hogy ha számít az empátia a munkámban, ha kell a munkám értékteremtéséhez egy másik ember érzelme (és szerintem, ha van ember, akkor kell), akkor jó legyek az emberi érzelmek kifejezésében és értelmezésében.
Olyanban nem szívesen erősítek, amiben az MI valószínű ezerszer jobb, vagy jobb lesz nálam.
Abban erősítenék,
amiben nem is tud játszani.